2015. november 16., hétfő
2015. november 11., szerda
osztályaink
Osztályaink, pedagógusaink
osztályok
|
osztálynevelő
|
létszám
|
E A
|
Bugár Emese
|
31
|
I A
|
Salajan Mária
|
29
|
II. A
|
Joikits Klementina
|
22
|
III A
|
Szováti Erika
|
23
|
IV. A
|
Váradi Julianna
|
21
|
Állati jó feladatlap
Állati
Birkák
társasága:_____________________ őrzője:__________________
Disznók
társasága:___________________ Őrzője:___________________
Szarvasmarhák
társasága:______________ Őrzője:__________________
Lovak
társasága:_____________________ Őrzője:__________________
Méhek
társasága:____________________ Lakása:__________________
Farkasok
társasága:__________________
Milyen jellemző tulajdonága van
az alábbi állatoknak?
hangya:__________________ gyík:______________________
galamb:___________________ szarka:_____________________
nyúl:_____________________ farkas:_____________________
lajhár:____________________ bárány:_____________________
méhecske:_________________ róka:_______________________
disznó:___________________ páva:_______________________
liba:______________________ gödény:_____________________
Összetett szavak. Állatnév az
előtag!
__________eszű __________cipő _________erő
__________szem __________száj _________here
__________tojás __________ szívű _________farok
__________húr __________farknyi _________halálában
_________étvágy __________szem _________lencse
_________ordító __________ zene _________szőlő
_________vakság __________köröm _________nyál
_________láb __________fogó _________vér
_________csőrű __________aprólék _________lépcső
_________úsztató __________itató _________tészta
_________derék __________méreg _________csont
_________csípés __________bűvölő _________ugatta
_________fészek __________vonal _________adta
_________szürke __________sajt _________szó
_________dúc __________tor _________ülő
_________gomba __________ól _________viadal
_________köröm __________köhögés _________cirkusz
_________szakáll __________pad _________piac
_________rágó __________tövis _________csípés
Márton nap az iskolában
Márton legendája
Élt egyszer, réges régen Pannóniában,
Savaria városában egy fiú, akit Mártonnak hívtak. Amikor felcseperedett, beállt
a római hadseregbe katonának. Büszke lován gyakran kilovagolt, s ha ellenség
közé került, fényes kardját megforgatva harcba szállt. Lovaglásai során sok
szegény emberrel találkozott. Egyiknek ruhája nem volt, másiknak cipője,
harmadiknak élelme. Márton segített, akinek tudott.
Egyszer egy hideg téli napon egy
csaknem mezítelen koldussal találkozott;
didergett, vacogott szegény a süvítő szélben. Márton megsajnálta, s mert
jó szíve volt, előkapta kardját, egy suhintással kettévágta fényes köpönyegét. Egyik felét a koldusnak adta,
hogy ne fázzon. A társai, mikor ezt meglátták, kicsúfolták:
- Nézzétek, milyen bolond, képes
szétvágni ezt a szép köpenyt, hogy egy koldusnak adja! Hová tetted az eszed?
Márton azonban
nem törődött a gúnyolódással. Leült egy sarokba, és hamarosan elaludt. Álmában
megjelent az Isten, és így szólt hozzá:
- Látom, jó ember vagy, Márton. Ha
szépen élsz, beveszlek az én seregembe. Segítsd a szegényeket, gyógyítsd a
betegeket, légy hozzájuk továbbra is jó szívvel. De a harcot fejezd be, a
kardot tedd le, nem kell több vérontás.
Másnap Márton odaállt a kapitány elé,
és így szólt:
- Én már többé kardot a kezembe nem
veszek, mert Isten seregébe akarok beállni!
Attól fogva kard nélkül lovagolt. Kard
helyett Kereszt volt a kezében, s ha az
ellenség meglátta a magasra emelt keresztet, leborult elé és megadta magát.
Később kilépett a hadseregből, hogy
még több ideje legyen segíteni a szegényeken. Adományokat gyűjtött,
ispotályokat, kórházakat épített, és gyógyította a szegényeket.
Vándorlásai során elért Franciahonba,
Tours városába. Volt ott egy nagy templom, amit Apátságnak neveztek. Annak az apátságnak már nagyon öreg volt a
püspöke, és nemsokára meg is halt. Új püspökre volt szükség. Vajon ki legyen
az? Legyen Márton – gondolták az emberek, mert szerették őt. Márton pedig egyre
gyakrabban álmodta azt, hogy püspöki ruhában áll, és szembeszáll a pogányokkal,
akik nem hisznek Istenben. Ő azonban nem akart püspök lenni, mert jobban
szerette az egyszerű életet. Így aztán körül nézett, hová is bújjon, hogy ne
találják meg. Hirtelen eszébe jutott:
-
A libák! Elbújok a libák közé, ott
nem talál rám senki.
De az emberek csak jöttek, és a nevét
kiáltozták. Márton csak lapult a szűk libaólban, s várta hogy elmenjenek onnan.
A libák azonban gágogni kezdtek. Egyre hangosabban és hangosabban gágogtak, míg
az emberek végre felfigyeltek rájuk:
-
Mi lehet ez a nagy gágogás? Nézzük
meg!
Így aztán megtalálták Mártont. Ő
előbújt, s homlokán egy csillag ragyogott. Az emberek ámulva nézték, és egy
emberként kiáltottak fel:
- Éljen a püspök! Éljen Tours új püspöke!
Mártont tehát püspökké választották, a
libákat pedig, akik elárulták őt, még aznap este megsütötték, és megették.
Márton sokáig élt, és sok szegény
emberen segített. Amikor meghalt, a koporsóját kivitték a temetőbe. Elterjedt a
híre, hogy amerre viszik őt, azon az úton minden beteg meggyógyul. Két vak
koldus éppen arrafelé ment, egyenesen szembetalálkozott a menettel, ami a
koporsót vitte. S lássatok csodát! Ahogy a menet melléjük ért, az egyik
felkiáltott:
- Látok! Látok! Csoda történt! Visszatért a szemem világa!
Attól kezdve az emberek mindenfelé
szobrokat, templomokat építettek az ő tiszteletére és hittek abban, hogy
ezek megvédik őket a bajtól.
Márton napján pedig azóta is
libasültet esznek, és azt tartják: „ Aki Márton napkor libát nem eszik, egész
éven át éhezik!”
A libasült mellé pedig akkora rétest nyújtanak, amekkora az a köpönyeg
volt, amit kardjával kettévágott.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)