2015. november 11., szerda

Ilyen segitségünk is van


www.pedagogusvilag.hu/

osztályaink

                          Osztályaink, pedagógusaink


osztályok
osztálynevelő
létszám
E A
Bugár Emese
31
I  A
Salajan Mária
29
II. A
Joikits Klementina
22
III A
Szováti Erika
23
IV. A
Váradi Julianna
21

Gryllus


egy kis huncutság


Micimackó esős időben


Micimackó


Micimackó


Állati jó feladatlap

Állati

Birkák társasága:_____________________                          őrzője:__________________
Disznók társasága:___________________                            Őrzője:___________________
Szarvasmarhák társasága:______________                           Őrzője:__________________
Lovak társasága:_____________________                           Őrzője:__________________
Méhek társasága:____________________                             Lakása:__________________
Farkasok társasága:__________________

Milyen jellemző tulajdonága van az alábbi állatoknak?

hangya:__________________                            gyík:______________________
galamb:___________________                 szarka:_____________________
nyúl:_____________________                           farkas:_____________________
lajhár:____________________                           bárány:_____________________
méhecske:_________________                 róka:_______________________
disznó:___________________                            páva:_______________________
liba:______________________                gödény:_____________________

Összetett szavak. Állatnév az előtag!

__________eszű            __________cipő                     _________erő
__________szem           __________száj                      _________here
__________tojás           __________         szívű                     _________farok
__________húr             __________farknyi                 _________halálában

_________étvágy          __________szem                    _________lencse
_________ordító           __________         zene                      _________szőlő
_________vakság                   __________köröm                  _________nyál

_________láb                __________fogó                     _________vér
_________csőrű            __________aprólék                _________lépcső
_________úsztató                   __________itató                     _________tészta

_________derék            __________méreg                            _________csont
_________csípés           __________bűvölő                 _________ugatta
_________fészek           __________vonal                             _________adta

_________szürke          __________sajt                      _________szó
_________dúc               __________tor                       _________ülő
_________gomba                   __________ól                         _________viadal

_________köröm          __________köhögés               _________cirkusz
_________szakáll                   __________pad                      _________piac

_________rágó             __________tövis                    _________csípés

Márton nap az iskolában

Márton legendája



          Élt egyszer, réges régen Pannóniában, Savaria városában egy fiú, akit Mártonnak hívtak. Amikor felcseperedett, beállt a római hadseregbe katonának. Büszke lován gyakran kilovagolt, s ha ellenség közé került, fényes kardját megforgatva harcba szállt. Lovaglásai során sok szegény emberrel találkozott. Egyiknek ruhája nem volt, másiknak cipője, harmadiknak élelme. Márton segített, akinek tudott.
           Egyszer egy hideg téli napon egy csaknem mezítelen koldussal találkozott;   didergett, vacogott szegény a süvítő szélben. Márton megsajnálta, s mert jó szíve volt, előkapta kardját, egy suhintással kettévágta fényes  köpönyegét. Egyik felét a koldusnak adta, hogy ne fázzon. A társai, mikor ezt meglátták, kicsúfolták:
- Nézzétek, milyen bolond, képes szétvágni ezt a szép köpenyt, hogy egy koldusnak adja! Hová tetted az eszed?
       Márton azonban nem törődött a gúnyolódással. Leült egy sarokba, és hamarosan elaludt. Álmában megjelent az Isten, és így szólt hozzá:
- Látom, jó ember vagy, Márton. Ha szépen élsz, beveszlek az én seregembe. Segítsd a szegényeket, gyógyítsd a betegeket, légy hozzájuk továbbra is jó szívvel. De a harcot fejezd be, a kardot tedd le, nem kell több vérontás.
       Másnap Márton odaállt a kapitány elé, és így szólt:
- Én már többé kardot a kezembe nem veszek, mert Isten seregébe akarok beállni!
      Attól fogva kard nélkül lovagolt. Kard helyett Kereszt volt a kezében,  s ha az ellenség meglátta a magasra emelt keresztet, leborult elé és megadta magát.
Később kilépett a hadseregből, hogy még több ideje legyen segíteni a szegényeken. Adományokat gyűjtött, ispotályokat, kórházakat épített, és gyógyította a szegényeket.
           Vándorlásai során elért Franciahonba, Tours városába. Volt ott egy nagy templom, amit Apátságnak neveztek.  Annak az apátságnak már nagyon öreg volt a püspöke, és nemsokára meg is halt. Új püspökre volt szükség. Vajon ki legyen az? Legyen Márton – gondolták az emberek, mert szerették őt. Márton pedig egyre gyakrabban álmodta azt, hogy püspöki ruhában áll, és szembeszáll a pogányokkal, akik nem hisznek Istenben. Ő azonban nem akart püspök lenni, mert jobban szerette az egyszerű életet. Így aztán körül nézett, hová is bújjon, hogy ne találják meg. Hirtelen eszébe jutott:
-         A libák! Elbújok a libák közé, ott nem talál rám senki.
       De az emberek csak jöttek, és a nevét kiáltozták. Márton csak lapult a szűk libaólban, s várta hogy elmenjenek onnan. A libák azonban gágogni kezdtek. Egyre hangosabban és hangosabban gágogtak, míg az emberek végre felfigyeltek rájuk:
-         Mi lehet ez a nagy gágogás? Nézzük meg!
          Így aztán megtalálták Mártont. Ő előbújt, s homlokán egy csillag ragyogott. Az emberek ámulva nézték, és egy emberként kiáltottak fel:
-  Éljen a püspök! Éljen Tours új püspöke!
        Mártont tehát püspökké választották, a libákat pedig, akik elárulták őt, még aznap este megsütötték, és megették.
        Márton sokáig élt, és sok szegény emberen segített. Amikor meghalt, a koporsóját kivitték a temetőbe. Elterjedt a híre, hogy amerre viszik őt, azon az úton minden beteg meggyógyul. Két vak koldus éppen arrafelé ment, egyenesen szembetalálkozott a menettel, ami a koporsót vitte. S lássatok csodát! Ahogy a menet melléjük ért, az egyik felkiáltott:
- Látok! Látok! Csoda történt!  Visszatért a szemem világa!
         Attól kezdve az emberek mindenfelé szobrokat, templomokat építettek az ő tiszteletére és hittek abban, hogy ezek  megvédik őket a bajtól.
          Márton napján pedig azóta is libasültet esznek, és azt tartják: „ Aki Márton napkor libát nem eszik, egész éven át éhezik!”
         A libasült mellé pedig akkora rétest nyújtanak, amekkora az a köpönyeg volt, amit  kardjával kettévágott.